Szerelem ihlette emlékművek...


Kategória:
Történetek, Emberi történetek

Létrehozva:
2020-09-18 09:33:01

Cikk írója:
Léner Szilvia Mária


Szerelem ihlette emlékművek...

Bár a középkorban gyakori volt az olyan házasság, ami politikai céllal köttetett meg, mégis előfordult, hogy a fiatalok a szülők általi megegyezés ellenére is igaz szerelemmel szerették egymást.

Szigorúbb korszakokban is előfordult az, hogy két fiatal boldog házasságban élt annak ellenére, hogy a legtöbb esetben a szülők előre elrendezték a frigyet, vagy gyakran még a politika is beleszólt, hogy ki kivel kötheti össze az életét. De a legtöbb esetben, sajnos csak rövid idő jutott a fiataloknak. Cikkemben most olyan történeteket mesélek el, amelyek főszereplőit még a halál sem tudta elválasztani egymástól. Emlékművek őrzik ma is a valaha volt halhatatlan szerelmeket, amik nemcsak a mesékben léteztek.


Eleonóra-keresztek a szeretett nőnek

III. Henrik angol király egy gascogne-i lázadás után attól tartott, hogy a szomszédos kasztíliaiak segítséget nyújtanak a felkelőknek, ezért 1254-ben kiegyezett X. Alfonz királlyal, és a szövetséget a 14 éves Eduárd és a 13 éves Kasztíliai Eleonóra házasságával pecsételték meg.  Eredetileg a terv az volt, hogy a lányt II. Theobald navarrai királyhoz adják feleségül, ám 1252-ben Theobald anyja, Bourbon Margit navarrai királyné politikai indokok miatt meghiúsította ezt. 

A fiatalok esküvőjére 1254. november 1-jén került sor a Burgos melletti Santa María la Real de Las Huelgas apátságában. Házasságuk ideje alatt legalább tizennégy, de lehet, hogy tizenhat gyermekük született, ezt nem lehet tudni pontosan. Közülük öt lány érte meg a felnőttkort, fiai közül viszont csak egy élte túl apját.  

A házastársak igaz szerelemmel szerették egymást, és ez egészen a sírig tartott. Eduárd mindvégig hűséges volt feleségéhez, nem tartott szeretőket, ez akkoriban szokatlan volt az uralkodók körében. 


 

Eduárd és feleségének arcképe egy kora 14. századi kézirat iniciáléjában.

Forrás: Morris, Marc (2008)

 

Kasztíliai Eleonóra 1290. november 28-án meghalt. Felesége halála mélyen lesújtotta a királyt. A 12 napig tartó temetési menet éjszakai pihenőinél az özvegy tizenkét hatalmas, gótikus Eleonóra-keresztet állíttatott fel 1291 és 1294 között a szeretett nő emlékére. A 12 emlékmű eredetileg fából készült, és pontosan azon az úton kapott helyet, amelyen a királyné holttestét vitték végső nyughelyéig, egészen a Westminster-apátságig. 

A keresztek elkészítésén számos művész dolgozott évekig, de sajnos nagy részüknek már csak maradványai láthatók. A legtöbb kereszt helyén ma gazdagon díszített, kőből készült emlékművek állnak.

 


A Taj Mahal megható története

Shah Jahan mogul és szeretett felesége, Mumtaz Mahal szerelmének állít örök emléket a gyönyörű fehér márvány síremlék, amelyet Mumtaz 1631-ben bekövetkezett halála után építettek fel.

Khurran herceg, vagyis Shah Jahan 1592-ben született, nevének jelentése: "a világ ura". Khurran herceg 1607-ben egy séta során látta meg akkori miniszterük lányát, Arjumand Banu Begumot, aki a Meena bazárban árult selymet és üveggyöngyöket. A muszlim hercegnő 15 éves volt, míg a herceg 14, de első látásra egymásba szerettek. A herceg megkérte apjától a lány kezét, és 5 év után, 1612-ben össze is házasodtak.